Két hete volt szerencsém részt venni egy, a világon egyedülálló terep váltófutó versenyen. A fantasztikus rendezvény kitalálója és megszervezője, Andris, nem mellesleg szintén egyesületünk tagja. Ő az ötletgazdája és az üzemeltetője a Gulyakör weboldalnak és az ott működő futó instantoknak. Ott működik a Gulyaturmix is. Nem bonyolult: Adott 35 érintőpont, abból kiválasztjuk az érintei kívántakat és egy kezdőpontot. Ezután a rendszer megkeveri és véletlenszerűen küld minket egyik ponttól a másikig, amíg mind el nem fogy. Nekünk csak futni kell, a rajttól a célig.

Ebből jött a "Schrödinger Ultra Delux" csapatverseny is. Mind a 35 pont belekerült a kalapba és a 4 csapat tagjainak csak futni kellett. És, hogy mennyit, 40, vagy 200 km-t, majd kiderül. Az is előfordulhatott volna, hogy az egyik csapatnak 40, a másiknak 200 km-t oszt a gép, de ez sem volt baj, sőt...

Csapatunkból végül heten futottunk egymást váltva, kicsik-nagyok, ki többet, ki kevesebbet. Egyesületünket négyen is képviseltük. Aki elolvasta az eddigi bevezetőt, még biztosan nem érzi át az egész esemény zsenialitását és nehezen tudja elképzelni, hogy ez miért és hogyan lehet különleges élmény. Alább a saját szemszögömből mutatom be, miként zajlott a verseny. Aki nem unja még, és kíváncsi, olvasson tovább.

Kiindulópontnak a Csemetekert volt meghirdetve. Ez a rajt és a célhely is egyben. Szombaton reggel 8-ra, mindenre felkészülve (sátor, hálózsák, váltóruha, frissítő, "nevezési díjként" egy doboz sütemény, és még néhány hasznos dolog) Klotildligetről biciklivel érkezetem. Andris rövid eligazítást tartott és kezdődött a verseny. Csapatunkból én voltam a kezdőember. Telefonomon megnyomtam a megfelelő gombot, elindult az időszámítás és megkaptam az első érintendő pontot. PILISCSÉV - Ez kb. 5 km. Futásnak eredtem. Az, hogy a helyeket milyen útvonalon érjük el, nincs megszabva, jó, ha ismerjük a legrövidebb utakat. Ez az első szakaszon adott volt, mert itt lakom. Konkrétan a házunk előtt futottam el, így egy frissítőre be is tudtam térni. A váltóponton újabb gombnyomás következett. A rendszer rögzítette a "pittyentést" és megkaptam a következő érintőpontot. Ez lehetett volna valahol itt a közelben is akár, de nem így történt. FEHÉR-HEGY - újabb 6 km. Jól tudtam, hol található a váltópont, de a legrövidebb utat akkor még nem ismertem. Így 1 km-rel és némi plusz szintemelkedéssel is megtoldottam a távot. Peti várt a váltóponton. A Csemetekettől idáig bringával érkezett. Váltás után én tekertem vissza a központba. Jó kezdés volt és még az időeredménnyel is elégedett voltam. Azért a pihenés jól esett. Petit Bandi váltotta, majd újra én következtem. Persze nem a csemetekert közeléből, hanem a CSÉVI TEMETŐ-től. Amint kiderült a váltópont holléte, bringámra pattantam és újra irány Piliscsév. A temető sarkánál lévő váltóponton vártam Bandit. 

Újabb pittyentés után meg is kaptam úti célomat: SZÁZÉVES FENYŐ - újabb 4,5 km. Ez esetben ismertem a legrövidebb utat, úgyhogy sima ügy volt és még jól is esett a kora délutáni futás. Megint Peti váltott. Ezúttal gyalog jött a váltópontra, úgyhogy én is gyalog mentem vissza a központba pihenni. Petit Miki követte, őt Bálint, majd újra én. Váltópontom megint Piliscséven volt, a SZŐLŐSOR. Újra átbringáztam Piliscsabáról Piliscsévre és vártam Bálintot, akit az utolsó szakaszán Andris is elkísérte. Bálintnak intéztünk autós hazajutást, az én bringámat pedig Andris vitte vissza a versenyközpontba. Pittyentés után megkaptam az úti célomat. Természetesen megint nem itt a közelben, hanem a lehető legtávolabb, Pilisvörösváron. Irány a MARGIT UTCA - újabb 9 km. Időközben sikerült megismernem a legrövidebb utat a Fehér-nyeregig, úgyhogy nem kellett plusz távot futnom. Még ez is viszonylag könnyen ment, bár a Vörös-hegyről a gázpásztán már nem esett jól a lefutás. Elfogadható idővel sikerült ezt is teljesítenem. A váltóponton Ákos várt rám. A staféta átadása után, mivel az én bringámmal érkezett, visszatekertem a Csemetekerthez. Kezdésnek fel a meredek gázpásztán, majd a Zajnát-hegyeken hasítottam egészen a központig. Ekkor már egy kis fáradtságot éreztem, de a helyben főtt bográcsgulyás új erőt adott. Szükség is volt rá... Ákost ismét Bandi váltotta, majd megint rám került a sor. Már meg sem lepődtem, amikor kiderült a váltópontom. HARANGVIRÁG UTCA. Már harmadszor bicikliztem át Piliscsévre, majd tovább Pilisjászfalu határába. Mire odaértem, az erdőben már teljes sötétség uralkodott. Pittyentés után megkaptam célnak a JENGA (Nagy-Kopasz) pontot. Felkapcsoltam a fejlámpámat és újra nekiiramodtam. Először fel a Tinnye-hegyre. Nem volt hosszú, de nagyon meredeknek tűnt és a sötétben nem is volt egyértelmű, merre kell mennem. Többször rá kellett néznem a térképemre, mire ismerős útra értem. Úgy éreztem fogytán van az erőm és a Nagy-Kopasz-hegy emelkedőjén már nem fog menni a futás, így kiválasztottam a lehető legrövidebb utat. A Zsiványbánya felől, a lehető legmeredekebb, néhol majdnem „négykézlábas” ösvényen, elég lassan értem fel a kilátóhoz. Itt léptük át a 100 km-t. Andris vette át a stafétát én pedig levezetésnek visszagyalogoltam a Csemetekerthez. Azt mondta, mivel más már nem maradt a csapatból, lefutja a maradékot, de ha van kedvem leválthatom még. Szóljak majd. Kedvem volt még, de erőm ekkor éppen semennyi. A versenyközpontban kólával és egy kis édességgel sikerült feltöltenem magam. Pihentem is keveset a tábortűz mellett és úgy éreztem menni fog még egy kis futás. Figyeltem a telefonomat, mikor merre jár Andris, majd felhívtam, hogy futnék még. A sötét erdőben nem láttam értelmét bringázásnak így gyalog - sietve, kocogva - mentem a SAINT GOBAIN KILÁTÓHOZ. Itt még sosem jártam ezelőtt. Fantasztikus kilátás volt a kivilágított Pilisvörösvárra. Már ezzel megtérült a fáradtság. Kb. 10 percet kellett várnom, mire Andris megérkezett. Pittyentés majd indulás a CSÉVI ÚT-hoz. Újabb 5,1 km. Együtt futottunk visszafelé, megmutatta a legrövidebb utat Piliscsabára, majd szétváltunk. Ő visszament a központba én pedig le a vasúthoz és mellette egészen Klotildligetig, majd tovább. Pittyentés után már nem volt meglepetés, hiszen csak az utolsó pont maradt. CSEMETEKERT. Irány a cél, és csak 2,5 km. A sok aszfalton már nem esett jól a futás és a tempó is elég lassú volt, de nem volt kérdés, hogy teljesíteni tudom. Vasárnap, 00:48-kor célba értem. Csapatunk 135 km-t futott, ezalatt leküzdött 2500 m szintemelkedést és a második lett, de ennek nincs nagy jelentősége. 

A rendezvény már akkor tetszett, amikor Andris kitalálta és meghirdette. Nem okozott csalódást! Gondoltam, hogy nem lesz könnyű, nem is volt az. A vállalásomat teljesítettem, nagyon elfáradtam, de mégis feltöltődtem azzal az energiával, amit a Schrödinger Ultra Delux "sugárzott" magából. Remélem, lesz máskor is ilyen elvetemült ötlete Andrisnak. - Már alig várom!